Post by Elrond on Feb 13, 2008 9:19:47 GMT -5
Hasonlóan a Bakacsinerdõ északi részén élõ tündékhez, a lothlórieniek is erdõtündék voltak az egykori nandák utódai.
Az emberek és tündék Utolsó Szövetsége legyõzte Szauront és ekkor alapították meg az északi és déli erdõségeket a Ködhegység keleti oldalán, az Anduintól nyugatra és keletre.
A másodkorban a Ködhegységen túlról érkezõ Amdír lett az elsõ uralkodója ezen tündéknek.Szauron visszatérése után Bakacsinerdõ déli részébe, az erdõtündék egy rész mind északabbra vándorolt Oropher fia Thranduil vezetésével, egy másik részük pedig nyugatra vándorolt, az Anduinon átkelve utolsó sinda vezérükkel Amdír fiával Amrothtal, aki késõbb a harmadkorban kedvesének Nimrodelnek keresése közben tûnt el Edhellond tünde kikötõjében.
Amroth után az erdõtündék urai Galadriel és Celeborn lettek. A birodalmuk eredeti neveit Laurelindórinan (Az Éneklõ Arany Völgyének Országa) és Lórinand (Arany Völgy) elhagyták és egyre inkább a Lothlórien (Lórien Virágzása) új nevét kezdtek rá használni, Lórien csodák kertjeinek emlékére, amit Galadrielnek Amanról való távozásakor el kellett hagynia.
Lothlórien nevét késõbb is gyakran rövidítették Lóriennek. (Késõbbiekben a név jelentése elhomályosult, nevezték az Arany Országának, maga Szilszakáll pedig "Az Aranyvirágnak" nevezte). A rohirok Dwimordene-nek nevezték (a dwimor szóból, mely kísértete jelent, utalva az erdõben lakozó tünde varázslatra), a nyugori nyelvben "Az Arany Erdõ" néven emlegették.
A tünde varázslat Galadriel gyûrûjétõl származott, amely megóvta az erdõ növényeit a pusztulástól és a haláltó, így Lórienben sohasem hullatták a levelüket a fák. A gyûrû segítségével Galadriel erõs védelmet épített ki a gonosz ellen. Csak Szauron személyesen lett volna képes elfoglalni az országot, aki az Egy Gyûrû ura volt.
Lothlórienben voltak Középfölde legnagyobb fái, Númenor bukása után pedig az egyetlen hely volt Középföldén, ahol az Arany mallorn fa nõtt. Az Arany mallornt az itteni tündék Númenor királyától Tar-Aldariontól kapták a Másodkorban. (Késõbb egy mallorn Galadriel Csavardi Samunak adott ajándékaként került a megyébe).
Az emberek és tündék Utolsó Szövetsége legyõzte Szauront és ekkor alapították meg az északi és déli erdõségeket a Ködhegység keleti oldalán, az Anduintól nyugatra és keletre.
A másodkorban a Ködhegységen túlról érkezõ Amdír lett az elsõ uralkodója ezen tündéknek.Szauron visszatérése után Bakacsinerdõ déli részébe, az erdõtündék egy rész mind északabbra vándorolt Oropher fia Thranduil vezetésével, egy másik részük pedig nyugatra vándorolt, az Anduinon átkelve utolsó sinda vezérükkel Amdír fiával Amrothtal, aki késõbb a harmadkorban kedvesének Nimrodelnek keresése közben tûnt el Edhellond tünde kikötõjében.
Amroth után az erdõtündék urai Galadriel és Celeborn lettek. A birodalmuk eredeti neveit Laurelindórinan (Az Éneklõ Arany Völgyének Országa) és Lórinand (Arany Völgy) elhagyták és egyre inkább a Lothlórien (Lórien Virágzása) új nevét kezdtek rá használni, Lórien csodák kertjeinek emlékére, amit Galadrielnek Amanról való távozásakor el kellett hagynia.
Lothlórien nevét késõbb is gyakran rövidítették Lóriennek. (Késõbbiekben a név jelentése elhomályosult, nevezték az Arany Országának, maga Szilszakáll pedig "Az Aranyvirágnak" nevezte). A rohirok Dwimordene-nek nevezték (a dwimor szóból, mely kísértete jelent, utalva az erdõben lakozó tünde varázslatra), a nyugori nyelvben "Az Arany Erdõ" néven emlegették.
A tünde varázslat Galadriel gyûrûjétõl származott, amely megóvta az erdõ növényeit a pusztulástól és a haláltó, így Lórienben sohasem hullatták a levelüket a fák. A gyûrû segítségével Galadriel erõs védelmet épített ki a gonosz ellen. Csak Szauron személyesen lett volna képes elfoglalni az országot, aki az Egy Gyûrû ura volt.
Lothlórienben voltak Középfölde legnagyobb fái, Númenor bukása után pedig az egyetlen hely volt Középföldén, ahol az Arany mallorn fa nõtt. Az Arany mallornt az itteni tündék Númenor királyától Tar-Aldariontól kapták a Másodkorban. (Késõbb egy mallorn Galadriel Csavardi Samunak adott ajándékaként került a megyébe).