Post by Ereinion Gil-galad on Nov 13, 2006 11:40:48 GMT -5
Az emberek az Első Kor elején ébredtek föl, Hildórien vidékén, és a tündékhöz hasonlóan nyugat felé vándoroltak, így értek el, mintegy négyszáz évnyi vándorlás után, Beleriandba, ahol egyik törzsüket, akiket Beor vezetett, Finrod találta meg, és szolgálatába fogadta. Őket nevezték később az Adanok Első Házának. A másik két törzs, akik a tündék szolgálatábaa álltak Haleth és Marach népe voltak.
Feanor volt a legnagyobb elda. Õ készítette a 3 silmaril-t, úgy akarta, hogy sugárzók legyenek, mint a két fa, melyek fényt adtak a valók országának. Az ékszereket megkívánta Morgoth, az ellenség, a fákat elpusztította, az ékszereket ellopta és Középföldére vitte, hatalmas várába. A valók akarata ellenére Feoner elhagyta a Boldog Birodalmat és Középföldére számûzte magát alattvalóival együtt, hogy erõvel vegye vissza Morgothtól az ékszereket. Így az edánok és az eldák reménytelen háborút indítottak Morgoth ellen és végül teljes vereséget szenvedtek. Az edánok három embernépet foglaltak magukba melyek Középfölde Nagy tenger partjain telepedtek le és szövetségeseik lettek az eldáknak az ellenségekkel vívott harcban.
Az eldák és az edénak között három házasság kötödött: Lúthien és Beren, Idril és Tour, Arwen és Aragorn.
Erendil fiai voltak Elros és Elrond. Akik megtörték Morgoth hatalmát. Az elsõ kor végén a valók felszólították õket hogy válasszanak melyik néphez kívánnak tartózni. Elrond a féltündéket, Elros az embereket választotta és az edánok között maradt. Kárpótlásul a Morgoth elleni háborúban eltûrt gyötrelmekért megkapták a középföldétõl távol esõ Elenna szigetet, ahol megalapították Númenor királyságát.
Az ország közepén volt egy magas hegy A Meneltarma, honét az eldák Fehér Tornyár is lehetett látni az eresseai kikötõben. Az eldák át is jöttek az edánokhoz és sok jóval adományozták meg öket, egyetlenegy kifogást adtak nekik, nem hajózhatnak messzebb nyugatra, ameddig szemük partjaiktól ellát és nem köthetnek ki halhatatlan földön. Elros volt Númenor elsõ királya, késõbb nemestünde nevén Tar –Minyatur nevet kapta. Leszármazottai halandók voltak és késõbb átkozták nevét, amiért a halandóságot választotta, mert irigyelték az eldák halhatatlanságát. És zúgolódni kezdek a Tilalom ellen. Elsõnek Tar – Atanamír emelt szót nyíltan és kijelentette, hogy jog szerint õt is megilleti az, elad élet. Így az emberek szíve elsötétült a halál gondolatától. Ekkor a númenoriak megoszlottak: Az egyik oldalon a Király és alattvalóik, akik elidegenedtek az eldáktól és halhatatlanföldre áhítoztak, a másik oldalon a magukat Hûségesnek nevezett Númenoriak álltak. A király és alattvalóik lassan felhagytak az elda nyelvek használatával, míg a huszadik király númenori nyelven vette át az uralmat, így lett a neve Ar- Aûnakhõt „ a nyugat királya”. Ezt a hûségesek baljós jelnek tartották, mert addig csak az okirályok nevezték így magukat. A király üldöztetni kezdte a hûségeseket és az eldák többet nem jöttek Númenorba. A númenoriak hatalma mégis nõtt és bár Tar –Palantír próbálta jóvátenni a bajt, már késõ volt. Halála után Ar-Pharazon ragadta magához a hatalmat, aki az egész világot akarta magának.
Elhatározta kihívja Sauront Morgoth tanítványát, középfölde urát, döntsék el kié legyen Középfölde. A király Nagy hajóhaddal tengerre szállt és kikötött Umbarban. Oly nagy volt Númenor hatalma és híre, hogy Sauront saját szolgái is elhagyták, ekkor Ar-Pharazon hatalmas gõgjében Sauront gõgjében Númenorba vitte fogolyként, ahol Sauron hamar megbabonázta a királyt és võé lett a legnagyobb szó a tanácsban.
Sauron hazudott a királynak, mondván, hogy az örök életet nyer az, aki halhatatlanföldet birtokolja, a tilalmat pedig csak azért rendelték el, hogy az emberkirályok ne múlhassák felül a valókat.
Végül Ar-Pharazon érezve élete múlását és megszállta a halálfélelem. Ekkor felszerelte a legnagyobb hadat, amit addig a világ látott. Amikor minden késszen ált, megfúvatta harsonáit és tengerre szállt, és megszegte a valók Tilalmát, mert háborúban akarta elragadni a Nyugat uraitól a halhatatlanságot. De amikor Ar-Pharazon partra szállt a Boldog Amamban, a valók megszüntették az õrszolgálatot, az egyetemhez fordultak és a világ megváltozott. Númenor hatalma megdõlt, a szigetet elnyelte a tenger, halhatatlanföld pedig örökre eltûnt a világ teteirõl. Így ért véget Númenor dicsõsége.
A hûségesek utolsó vezetõi, Elendil és két fia, megmenekültek a pusztulástól, kilenc hajóval, amelyen ott volt a Nimlotnak a palántája is, valamint a hét látókõ is. Nagy vihar kapta õket szárnyra, de végül partot értek Középföldén. Itt északnyugaton megalapították a számûzött númenoriak királyságait, Arnort és Gondort. Elendil volt a nagykirály és északon székelt Annúminasban, délen a hatalmat faira Isildurra és Anárionra hagyta. Õk alapították meg Osgiliathot, Minas Ithilt és Minas Anor között, nem messze Mordor határaitól. Azt hitték ugyanis, annyi jó származott a bajból, hogy Sauron is elpusztult. Tévedtek.
Feanor volt a legnagyobb elda. Õ készítette a 3 silmaril-t, úgy akarta, hogy sugárzók legyenek, mint a két fa, melyek fényt adtak a valók országának. Az ékszereket megkívánta Morgoth, az ellenség, a fákat elpusztította, az ékszereket ellopta és Középföldére vitte, hatalmas várába. A valók akarata ellenére Feoner elhagyta a Boldog Birodalmat és Középföldére számûzte magát alattvalóival együtt, hogy erõvel vegye vissza Morgothtól az ékszereket. Így az edánok és az eldák reménytelen háborút indítottak Morgoth ellen és végül teljes vereséget szenvedtek. Az edánok három embernépet foglaltak magukba melyek Középfölde Nagy tenger partjain telepedtek le és szövetségeseik lettek az eldáknak az ellenségekkel vívott harcban.
Az eldák és az edénak között három házasság kötödött: Lúthien és Beren, Idril és Tour, Arwen és Aragorn.
Erendil fiai voltak Elros és Elrond. Akik megtörték Morgoth hatalmát. Az elsõ kor végén a valók felszólították õket hogy válasszanak melyik néphez kívánnak tartózni. Elrond a féltündéket, Elros az embereket választotta és az edánok között maradt. Kárpótlásul a Morgoth elleni háborúban eltûrt gyötrelmekért megkapták a középföldétõl távol esõ Elenna szigetet, ahol megalapították Númenor királyságát.
Az ország közepén volt egy magas hegy A Meneltarma, honét az eldák Fehér Tornyár is lehetett látni az eresseai kikötõben. Az eldák át is jöttek az edánokhoz és sok jóval adományozták meg öket, egyetlenegy kifogást adtak nekik, nem hajózhatnak messzebb nyugatra, ameddig szemük partjaiktól ellát és nem köthetnek ki halhatatlan földön. Elros volt Númenor elsõ királya, késõbb nemestünde nevén Tar –Minyatur nevet kapta. Leszármazottai halandók voltak és késõbb átkozták nevét, amiért a halandóságot választotta, mert irigyelték az eldák halhatatlanságát. És zúgolódni kezdek a Tilalom ellen. Elsõnek Tar – Atanamír emelt szót nyíltan és kijelentette, hogy jog szerint õt is megilleti az, elad élet. Így az emberek szíve elsötétült a halál gondolatától. Ekkor a númenoriak megoszlottak: Az egyik oldalon a Király és alattvalóik, akik elidegenedtek az eldáktól és halhatatlanföldre áhítoztak, a másik oldalon a magukat Hûségesnek nevezett Númenoriak álltak. A király és alattvalóik lassan felhagytak az elda nyelvek használatával, míg a huszadik király númenori nyelven vette át az uralmat, így lett a neve Ar- Aûnakhõt „ a nyugat királya”. Ezt a hûségesek baljós jelnek tartották, mert addig csak az okirályok nevezték így magukat. A király üldöztetni kezdte a hûségeseket és az eldák többet nem jöttek Númenorba. A númenoriak hatalma mégis nõtt és bár Tar –Palantír próbálta jóvátenni a bajt, már késõ volt. Halála után Ar-Pharazon ragadta magához a hatalmat, aki az egész világot akarta magának.
Elhatározta kihívja Sauront Morgoth tanítványát, középfölde urát, döntsék el kié legyen Középfölde. A király Nagy hajóhaddal tengerre szállt és kikötött Umbarban. Oly nagy volt Númenor hatalma és híre, hogy Sauront saját szolgái is elhagyták, ekkor Ar-Pharazon hatalmas gõgjében Sauront gõgjében Númenorba vitte fogolyként, ahol Sauron hamar megbabonázta a királyt és võé lett a legnagyobb szó a tanácsban.
Sauron hazudott a királynak, mondván, hogy az örök életet nyer az, aki halhatatlanföldet birtokolja, a tilalmat pedig csak azért rendelték el, hogy az emberkirályok ne múlhassák felül a valókat.
Végül Ar-Pharazon érezve élete múlását és megszállta a halálfélelem. Ekkor felszerelte a legnagyobb hadat, amit addig a világ látott. Amikor minden késszen ált, megfúvatta harsonáit és tengerre szállt, és megszegte a valók Tilalmát, mert háborúban akarta elragadni a Nyugat uraitól a halhatatlanságot. De amikor Ar-Pharazon partra szállt a Boldog Amamban, a valók megszüntették az õrszolgálatot, az egyetemhez fordultak és a világ megváltozott. Númenor hatalma megdõlt, a szigetet elnyelte a tenger, halhatatlanföld pedig örökre eltûnt a világ teteirõl. Így ért véget Númenor dicsõsége.
A hûségesek utolsó vezetõi, Elendil és két fia, megmenekültek a pusztulástól, kilenc hajóval, amelyen ott volt a Nimlotnak a palántája is, valamint a hét látókõ is. Nagy vihar kapta õket szárnyra, de végül partot értek Középföldén. Itt északnyugaton megalapították a számûzött númenoriak királyságait, Arnort és Gondort. Elendil volt a nagykirály és északon székelt Annúminasban, délen a hatalmat faira Isildurra és Anárionra hagyta. Õk alapították meg Osgiliathot, Minas Ithilt és Minas Anor között, nem messze Mordor határaitól. Azt hitték ugyanis, annyi jó származott a bajból, hogy Sauron is elpusztult. Tévedtek.