Post by Ereinion Gil-galad on Nov 8, 2006 9:44:09 GMT -5
A tündék ébredtek elõször öntudatra, és õk merészkedtek elõször Középföldére. A halhatatlanoknak ez a méltóságteljes, nemes faja hasonlít az emberekre, de páratlan szellemük és adottságaik tanúságaképpen valami belsõ fény sugárzik belõlük. Nincs még egy faj, amelyet ennyire megáldott - vagy megátkozott - volna a Sors keze. Bár alapjaiba véve hasonlítanak az emberekhez, van néhány apró, de fontos eltérés. Általában magasabbak az embereknél, mindannyian karcsúak és kevesebb a szõrzetük. A tünde férfiaknak nincs szakálluk. Finom arcvonásaik, tiszta, hibátlan bõrük és szikrázó szemük elbûvölõ hatást kelt. Fürgeségük és könnyedségük miatt kecsesnek látszanak, és az sem annyira meglepõ, hogy mennyire ügyesek és könnyûléptûek: alig hagynak nyomot maguk után, és még a frissen esett hó felszínén is képesek járni. Törékeny alkatuk azonban nagy belsõ erõt takar: nagyrészt ellenállóak a szélsõséges hõmérsékletek sorvasztó hatásával szemben, és immúnisak a fertõzésekre és a betegségekre. Halhatatlanok, szinte észrevehetetlenül öregszenek. Csak két dolog miatt halhatnak meg: erõszak folytán, vagy elvesztik az életkedvüket. Nincs hivatalos vallásuk, helyette inkább dalokon és verseken keresztül mutatják ki tiszteletüket, amikor összegyûlnek az életet és az égiek ajándékait ünnepelni. Eru után Vardát, a valák királynõjét tisztelik a legjobban. A tündéknek nincs szükségük alvásra. Helyette meditáció segítségével pihennek, és közben fantasztikus élességgel idézik fel a múlt eseményeit. Általában napi két órára merülnek le ebbe az állapotba, de napokig is meg tudnak lenni kevés pihenéssel, vagy anélkül. Amikor meditálnak különösen nehéz õket felébreszteni, mivel egy elõre meghatározott idõpontban térnek magukhoz. A tündék látása ideális az árnyékos erdõben, vagy felhõs ég alatt. Tökéletes sötétben azonban már õk is alig látnak. Hallásuk kifinomult, ezért mindegyik tünde muzikális. Szeretik a dalokat. A tünde bárdoknak nem okoz gondot fajuk történelmét és irodalmát csodálatos dalokban és lírai versekben elmondani. A Középföldén élõ tündéknek két csoportjuk van. Az Elsõ Korban váltak szét, és attól kezdve kultúrájuk különbözõképpen fejlõdött. Legneme-sebb csoportjuk az eldák, és annak három nemzetsége (a noldák, a vanyák és telerik), akik az elsõ korban megtették a Nagy Utat Középföldén át. Legtöbbjük letelepedett egy idõre Amanban (a Halhatatlan Földeken), vagy Beleriand partjainál. Csak a noldák (nemestündék) és a sindák (szürke tündék, a telerek egy csoportja) maradtak Középföldén az Elsõ Kort lezáró harag háborúja után. A többi tündenépet avariknak vagy egyszerûen csak erdõtündéknek hívjuk. Ezekbõl a kultúrákból származik Középfölde három tündefaja: a noldák, a sindák, és az erdõtündék.
